20 éve viselek kontaktlencsét, 22 éve szemüveget. A szemműtét gondolatával évek óta kacérkodom. Most meg is engedhetem magamnak. Úgy dönthetek, ha akarok, hogy a műtét anyagi oldala tulajdonképp nem szempont. Vállalni tudom mindkét típust. (Köszönöm! Akit illet a köszönet, az úgyis tudja!)
Úgy gondolom, ez a műtét az én látásommal nem szükségszerű. Mondhatni, valahol luxus. Jól bírom a kontaktlencsét, van szemüvegem. Mindkettővel együtt tudok élni, eddig is megvoltam velük. Nyilván ezután is megleszek így, ha mégis úgy döntök, nincs műtét. Valahogy mégis vonz a gondolat, hogy akár jól is láthatok.
Mondjuk nem gond, ha épp nagyon fáradtan elalszom egy könyv fölött vagy a TV előtt, nem kell hajnalban taplószáraz szemmel ébrednem és gyakorlatilag lefeszegetni a lencséimet a szememről, mert úgy odatapadnak. Nem pislogok egy előadás végén, mint béka a miskolci kocsonyában, mert kiszáradt a szemem a lencsében, de otthon maradt a szemüvegem és aznap vezetnem kell, tehát lencse tutira marad. Nem ébredek arra, hogy már megint szétfeküdtem a szemüvegem. Nem csúszik a szememről le nyáron és nem párásodik be télen. Lesz perifériás látásom. És 6-8 év múlva remélhetőleg megúszom a bifokális szemüveget, vagy a 2 szemüveget... És persze pontosan tudom, hogy a szemüvegekkel szembeni hatalmas ellenszenvem pszichikai: mint az anorexiás: piszkafa vékony, a tükörben mégis kövérnek látja magát. Én tudom, hogy nem nézek ki olyan rosszul szemüvegben, én mégis 10 évvel öregebbnek érzem magam.
Ugyanakkor mérlegelnem kell, hogy ez akkor is műtét, és nincs 100% garancia arra, hogy minden jól sül el. Bár én minden dologhoz pozitívan állok, ehhez is.
